Történeti áttekintés

Váralja a Mecsek-hegység északkeleti lábánál, a Váraljai-völgyben található. Dél felől a Kelet-Mecsek hegyei magasodnak a falu fölé, itt található Tolna megye legmagasabb pontja, az 593 méter magas Dobogó is. Területe 2112 hektár, melynek több mint a fele erdő. Lakosainak száma 800 fő. A község néprajzilag a sárközi tájegységhez tartozik, de jól megkülönböztethető egyedi jegyeket is mutat, népviselete a sárközi viselet archaikusabb változata. A falutól délre, a gyerektábor környékén létezett egy Kövesd nevű település, ami a szájhagyomány szerint Váralja elődtelepülése volt, és innen települt a lakosság a Várfő hegy alá, de több jel arra utal, hogy a két település önállóan létezett egymás mellett.  A községről az első írásos emlék 1270-ből maradt fenn, IV László adománylevele Villa Varelly-ként említi. Később Varalla, Várallya, Varalja alakban fordult elő a település neve, míg végül a ma használt Váralja elnevezés kialakult. A német neve Váralla, Várolé, Waroli. Nevét a község határában álló Várfő-hegyről, más néven Török-dombról kapta, elrejtett kincsek, titkos földalatti utak mondái fűződnek a helyhez. A Várfő hegy a környék egyik legmagasabb pontja, kitűnő földrajzi fekvése miatt a bronzkor óta földvár jellegű katonai bázishely, megfigyelőhely volt. A leletek egyértelműen arra utalnak, hogy a Várfőn a XIII. században az Árpád korra jellemző, kisméretű vár épült, ami még ebben a században el is pusztult. Építtetője, tulajdonosa ismeretlen, de minden bizonnyal azonos a falu birtokosával. Az ásatási megfigyelések szerint a vár pusztulását ellenséges támadás és tűz okozhatta. A vár lakóterületének határát a körítőfal szabta meg. Ez a fal pedig a domb peremén futott körbe. Eszerint a torony egy 14x28 méteres alapterületű dombtetőn, annak is a közepén helyezkedett el, körülötte a mindennapi élethez nélkülözhetetlen objektumok. A legenda szerint egy Szászvárig nyúló alagút is volt a vár alatt. A török hódoltság idején a Szászi (Szászvári) török helyőrség előretolt egységének adott helyet a földvár. A várhegyen álló földvárról azt tartják, hogy a törökök sapkában hordták össze. Egyes források szerint a török hódoltság idején kőből épült torony is volt a Várfő hegyen. „A szájhagyomány szerint a vár tornyán török címer, félhold és szélkakas volt. Szeli basa volt a vár parancsnoka, magyar lány volt a felesége, mégpedig Várkonyi Réka. Az atyja nem akarta engedni lányát, de nem tehetett neki. És a basát megeskedte utolsó órájában, hogy a lánya jó bánásmódban élhessen a törökkel. És a basa megfogadja esküvel: Allahra esküszöm – szólt ünnepélyes hangon, kezeit keblére téve és kelet felé fordulva, hogy kívánságaid szerint fogok tenni. Amint eskümet megszegem vagy megtartom, úgy verjen meg engem vagy áldjon meg engem az én istenem és a ti istenetek. És tíz évig még itt éltek, laktak a Várfő hegyen. Akkor Bojta Iván magyar ember volt a vezírje a basának, el is ment vele, amikor kiűzték a törököt.” A legenda úgy tarja, hogy a török basa egy aranyszobrot is készíttetett a feleségéről, amit a vár alatt húzódó alagútba rejtett el. 1600 körül a Pécs környékén elszállásolt krími tatár lovasok, akik a török hadseregben szolgáltak, zsákmányszerzés céljából a községre támadtak. A falu mellett ütköztek meg a kaszára, kapára kapott váraljaiakkal. Innen származtatható szurdok Tatárlik elnevezése. Ezután a kasza és a kapa alkotó eleme lett az 1720-tól létező régi váraljai pecsétnek. Váralja nem néptelenedett el teljesen a török hódoltság alatt, megfogyatkozva bár, de a lakosság túlélte. A török kiűzése után sárközi reformátusok is megtelepedtek ezen a vidéken Pontos történelmi adataink nincsenek Váralja reformációjáról, az 1560-as évektől számítható. A legrégebbi anyakönyv 1732-től való. Váralja színmagyar lakossága 1789-ben 769 főt számlált. Az első oskolaháza 1776-ban épült. Az első német telepes Zulauf Gáspár, akit Szetsei János kálvinista lelkész hozott a malmába molnárnak. Az elöljáróság nemkívánatos személynek nyilvánította, és kizsuppolta a faluból. A történtek miatt az elöljáróságot vasra verve Pécsre hurcolták, ahol tömlöcbüntetést szenvedtek. Ezt követően eleinte szórványosan, később nagyobb számban, elsősorban evangélikus hitű németek érkeztek. Váralján kevés termőföld van, a török hódoltság után nem volt parlagon föld, mert a megmaradt magyar családok megművelték azokat, így a betelepülő németek elsősorban különböző szakmákban jártas mesteremberek, kereskedők, bányászok voltak. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Váralján 1677 fő élt, melyből 898 fő vallotta magát magyarnak, 766 fő németnek, 13-an pedig más nemzetiségűnek. A legnagyobb lélekszámot 1949-ben érte el a település 1743 fővel. Váralján a magyarok és a németek részben vallási okok miatt is sokáig nem házasodtak egymással, de jó viszony volt a két népcsoport között. A magyar gyerekeknek német, a német gyerekeknek magyar keresztszüleik is voltak, így megtanulták egymás szokásait, nyelvét, ételeit. Egy gyereknek akár 30-40 keresztanyja, egy keresztanyának 30-40 keresztgyereke is volt. Váralja magyar lakossága a Tolna és Baranya megyei sárközi magyar falvakhoz kötődik rokoni szálakkal. A Pécsváradi leányvásárban külön sátor volt, ahol a református településekről érkező lányok, fiúk ismerkedhettek egymással. Váralján a XVIII. század végéig a fő megélhetési forrás a mezőgazdaság volt. Ez mellet többen foglalkoztak fatermékek (elsősorban szekéroldalak, alkatrészek) előállításával és piacon való értékesítésével, fuvarozással, napszámos munkát vállaltak. 1793-ban Tolna megyében elsőként itt indult meg az ipari kőszénbányászat, mely kisebb megszakításokkal 1962-ig folyt. Ez hasonlóan a környező településekhez a község életének, fejlődésének meghatározója lett. Egy Huth nevű bányász (keresztneve ismeretlen) kezdte a bányaművelést. Az volt a jellemző, hogy a betelepült német bányászok egészévben a bányában dolgoztak, míg a magyar bányászok egy része tavasztól-őszig a földjeit művelte, és csak télen dolgoztak a bányában. Váralja lakossága hagyománytisztelő volt, sokáig zárt közösséget alkotott. Ezt a zárt világot az I. világháború és az azt követő gazdasági válság már megingatta. A hagyományos viseletben drágasága miatt mind kevesebb a díszes ruhadarab, elterjed a kor divatját követő olcsóbb anyagból készült „valahová menő” hétköznapi viselet. Az 1925-30-as években végbemegy a férfiaknak a hagyományos ünnepi népviseletből való „kivetkőzése” A II. világháborút lezáró békeszerződések értelmében a német lakosság jelentős részét kitelepítették, helyükre Csehszlovákiából elüldözött felvidéki magyar családok érkeztek. Tolnai Lajos író, lelkész Váralján töltötte gyerekkorát, mivel édesapja jegyző volt a faluban. A település meghatározó személyisége volt Jánosi György református lelkész, aki tulajdonképpen büntetésből kerül Váraljára. Sokoldalú ember volt. Újságíróként több újságnak írt cikkeket, ez mellett vannak regényei, versei, színdarabjai. A Sehol sincs ország és a Láthatatlan szélmalom című meséjét finn és észt nyelvre is lefordították. 1933-ban az országban elsők között hozta létre Gyöngyös Bokréta csoport. A mozgalom keretében Váralján is gyűjtőmunkát végeznek, ekkor fonográffelvételre kerül többek között Dömötör Sándor juhász „hátravágósa”, amit a szakirodalom eredeti váraljai táncanyagként tart számon. A település lakói büszkék a Váraljai Hagyományőrző Népi Együttesükre, amely 1976-ban alakult. Számtalan hazai és külföldi fellépésen mutatták be a váraljai népviseletet, szokásokat, hagyományokat és táncokat, a fesztiválokon több alkalommal rangos díjjal ismerték el a tánccsoportot. 1983 Lengyelország XV. Hegylakók Nemzetközi Folklórfesztiválján vettek részt. A hegylakók elnevezés onnan ered, hogy egykor ez a rendezvény a lengyel hegyvidékek parasztságának alkalmi összejövetele volt. 1969-ben nemzetközi fesztivállá terebélyesedett, megtartva a hegylakó nevet. A fesztiválon Ezüst Hegylakó díjat nyert a tánccsoport. 1990 Franciaország IX. Reimsi Szent Fesztiválról VII. Károly díjjal (a királyi korona kicsinyített mása) és legszebb népviselet díjjal tértek haza a táncosok. A külföldi fellépésekre váraljai viseletes babát vittek ajándékba. A Váraljai Nemzetközi Néptánc Találkozó 1990. június 27-29. között került megrendezésre 121 fő külföldi és 106 fő hazai résztvevővel. Az I. Váraljai Nemzetközi Néptánc Fesztiválnak 1992. július 15-22. között 126 fő külföldi, 264 hazai résztvevője volt. A találkozó és a fesztivál között az a különbség, hogy a fesztivál zsűri előtt zajlik, és van értékelés esetleg helyezés. A Magyar dombon régen állt egy kis fatemplom. A keresztszülők itt ajándékozták meg a gyerekeket húsvétkor, és mikor a templom szűk lett, körülötte jöttek össze. A legfontosabb ajándék a hímzett tojás volt, innen ered a tojásvásár szokása. A máig élő  tojásvásár nem a tojás adásvételét jelenti, hanem a faluban nagyon fontosnak tartott keresztszülői, komasági kapcsolat ápolásáról, a gyerekek megajándékozásáról szól. Kedvelt kirándulóhely a váraljai parkerdő, ami a falutól délre helyezkedik el, és a Váraljai árok völgyét foglalja magába. 1977-ben kezdték meg a kialakítását, három tavat hoztak létre a Farkas patak felduzzasztásával. A tavak egymás fölött vannak, Váralján úgy mondják itt „hegynek lehet horgászni”. 1979-ben egy ifjúsági tábor is épült. A XX. század második felében Váralja elvesztette önállóságát. A székhelyközség Nagymányok lett. 1990. január 1-jétől Váralja ismét önálló község. A helybeli történeti és néprajzi emlékek gyűjtésében, feldolgozásában nagy érdemeket szerzett Moldován Vilma tanítónő, aki Erdélyből menekült a II. világháború után. Négy nyelven beszélt, művelt személy volt. A Népművészeti Házban helyezték el a falu néprajzi gyűjteményét. Az épület eredetileg malom volt. Tulajdonosát a II. világháború után kitelepítették, utána volt raktár, magtár, csendőrőrs és tanítói lakás is. Váralja legnagyobb rendezvénye a június harmadik hetében megrendezett Kuglóffesztivál, amely a hagyományos váraljai lakodalmas étel körül forog. A csodálatos parkerdei környezetben megtartott kétnapos esemény színes programokkal, túraverseny, horgászverseny, főzőverseny, focikupa, gyermekprogramok, zenés kulturális műsorok, és az elmaradhatatlan kuglófdagasztás és kóstolás várja az ide látogatókat.