Nagydorog története

Nagydorog a Mezőföld határán fekszik, területe 4144 ha, lakosság száma 2800 fő. A település határában található a Szenes-legelő, a homoki legelő, Tolna megye egyik legnagyobb összefüggő homok pusztája. A terület növényvilága érdekes és több védett pusztai és lápréti növény található itt, többek között a szekszárdi csiperkegomba, amely a Kárpát-medencén kívül sehol másutt nem fordul elő. A település területe az ősidők óta lakott hely. A honfoglalás után fejedelmi szállásterület lesz. A XI. században a Sió és Sárvíz mentén besenyőket telepítenek le, a Sárvidék lesz a legnagyobb összefüggő okleveles besenyő telepcsoport. Körülbelül harminchárom Fejér és Tolna megyei helyet, többek között Nagydorogot sorolnak ide. Árki József néptanító feljegyzése a településsel kapcsolatban: „besenyő település melynek neve Derek (út menti) és ebből lesz a Dórok majd a Dorogh település név. Nagydorogot a megyei településekhez hasonló mezőgazdasági élet jellemzi, a Sárvíz és a környező öntésterületek pedig azt valószínűsítik, hogy a növénytermesztés mellett a halászat is fontos szerepet játszott mindennapi életükben. A török megszállás elöl Dorog népe a tápéi erdőkbe, valamint a szigeti nádasba menekül, így próbálja meg túlélni a nehéz időket. A mohácsi csatában részt vett Sztárai Mihály ferences rendi szerzetes, Ő túlélve a borzalmat visszatér a török hódoltsági területekre /Tolna, Somogy, és Baranya megye/ és ezeken a területeken a szétszóródott lakosságnak elkezdi hirdetni, immár a reformáció szellemében Isten Igéjét. Ekkor már a török sem bánta, ha a lakosság előjön, visszaszivárog, mert különben nem lett volna kitől adót szednie. Az 1553-as összeírásban Dorog, mint „anyaegyház" szerepel. Ez pedig azt, jelenti, hogy ekkor más erős és stabil, több települést is átfogó gyülekezet volt itt. A török hódoltság ideje alatt a település elnéptelenedett, feljegyzések szerint 1678-tól lakatlan, de nem pusztult el, és 1695 körül újra benépesül a falu, részben visszatértekből, részben új telepesekből. A település birtoklása 1700 körül tisztázódott, Lengyel Miklós kapitány Dorog új földesuraként birtokba vette a falut, a hozzá tartozó Bezzeg és Földes¬pusztával együtt. Az első telepesek elfoglalták a még használható házakat a földből pedig annyit, amit meg tudtak művelni. Az 1703. évi összeírás alapján, a településen 23 jobbágy családfő található. A török kiűzése után a Habsburgok is rosszul bánnak a magyarokkal. Tolna megye a török hódoltságig több mint félezer lakott helyet számlált és ebből a sűrű népességből a hódoltság végére mindössze 43 falu maradt meg, majd a Habsburg uralom első negyedszázada alatt a megmaradt települések fele elpusztult.  Érezhetően nő az elégedetlenség az országban és ennek következménye az 1703 nyarán kitört Rákóczi szabadságharc. Dorogról is szép számmal állnak be a kurucok seregébe, az ő családjuk a szabadságharc bukása után komoly megtorló veszélynek voltak kitéve. Sokan elbujdosnak, míg több családot kitelepítenek az ország északi részére, így 1704-ben újra néptelen lesz a falut, és csak 1712-ben jön vissza az életben maradt lakosság. 1724 júliusában részleges megyei közgyűlést tartanak. Ez annyit jelenthet, hogy a népesebb települések közé tartozik. Itt született az a döntés a megye nemesei részéről, hogy Simontornyát teszik Tolna megye székhelyévé. 1771-ben református felekezeti iskola működik Dorogon egy tanítóval, az oktatás nyelve a magyar, az iskolát látogatók létszáma télen 100, míg nyáron (munkaidőben) 50 fő. 1875-ben nagy beruházás keretében egy szép iskola épül a településen. Emeletes iskola szemben a györkönyi útnak a kor elvárásainak megfelelően. A XVIII. század közepétől jelentős gyarapodás és szaporodás figyelhető meg a Nagydorogon, amely a környező települések kereskedelmi és közlekedési központjává válik. Nagy jelentőséggel bírt, a XIX. sz. közepétől évi két alkalommal megrendezett országos vásár és a heti (csütörtök) piac. A környező települések lakói ilyenkor vásárolták meg a jelentősebb portékákat. A helyi boltok, kereskedők, kocsmák nagy forgalmat bonyolítottak le, és a településnek jó is bevételt biztosított a helypénz szedése. A település 1875-ben engedélyt kapott az évi három, majd 1878-ban az évi négy országos vásár tartására. Dorog a Szekszárdot Székesfehérvárral összekötő út mentén fekszik. A két település között a XIX század közepétől már volt postajárat, ekkor Nagydorog már bent van a postai összeköttetésben. A település tulajdonában egy jó állagú Postaház volt. (Napjainkban ez a Könyvtár), ami egyben a postamester lakásául is szolgált. Meghatározó volt a település életében, hogy 1883-ban elkészült a Rétszilas-Szekszárd vasúti szárnyvonal, amely érinti Nagydorogot is. Mai szemmel nézve is tiszteletreméltó teljesítményt nyújtottak az építők, hogy alig 7 hónap alatt, lényegében kézi munkával építették meg a megyeszékhelyünket - és persze Nagydorogot - az országos hálózatba bekötő 55 km-es vasutat. Komoly előnyt jelentett a település életében a vasút megépítése, nagymértékben járult hozzá a kereskedelem és az ipar fejlődéséhez. A település környéken a homoktalaj a legjellemzőbb, ez a talaj, és az éghajlat nagyon jó lehetőséget ad a dohánytermesztésre, így a gabona helyett egyre nagyobb területen folyt a dohánytermesztés, de jelentős a szőlő és a selyemhernyó tenyésztés is. Magyar Királyi Dohánygyár dohánybeváltója 1927-ben épült, és az 1990-es évek elejéig folyt a dohánybeváltás, fermentálás. A dohánybeváltó azonban csak álca volt, valójában katonai célokra alakították ki a 800 négyzetméteres épületegyüttest. Magyarország katonai ereje, a katonaság létszáma korlátozva volt, mint az I. világháborúban a vesztes oldalon álló országé. A katonai fejlesztéseket csak titokban lehetett megvalósítani. Bár sosem használták erre a célra, de valójában laktanyának épült. A négy nagy épület a lovasság elszállásolására szolgált, az alsó szint a lovak, a felső szint a katonák számára lett kialakítva. A Dohánybeváltó mellet még négy nagyobb üzem volt a településen, a malom, a villanytelep, a téglagyár, a szeszgyár és a dohánybeváltó. A malmot Széchényi Sándor alapította 1892-ben. A településen két vízimalom is működött, azok teljesítménye napi 4-5 mázsa őrlemény volt, addig a nagy malom 80-100 mázsa őrlésére volt képes naponta. A gőzmalomhoz szorosan kapcsolódott a villanyenergia termelő telep, amit szintén Széchényi Sándor alapított 1921-ben. Egyre több helyen lesz villanyvilágítás, a falu utcáin azonban nem lesz kialakítva a közvilágítás, mert Széchényi Domonkos azt mondta: „Tisztességes embernek esténként otthon a helye " és így nincs szükség az utcák megvilágítására. 1912-ben alakul a Nagydorogi Mészkőhomokgyár, az itt gyártott téglákból több Nagydorogi épület is készül. Többek között a Katolikus templom, vagy az 1928-ban létesített Szeszgyár. A település dinamikus fejlődését mutatja, az 1920. évi népszámláskor már 3774 fő él a településen. A lakosság nagy része magyar, rajtuk kívül nagyobb számban zsidó és német kisebbség élt a településen. Széchényi Ferenc 1777-ben vette feleségül Festetich Júliát és e házasság eredményeként lett Dorog birtokosa. A Széchényi család ekkor nem lakik helyben, intézők vezetik a gazdaságot. A Nagydorogi uradalom 1945-ig, az államosításig maradt a Széchényi család tulajdonában. Nagydorog életében a Széchényi családból Sándor játszott fontos szerepet, aki családjával 1872-ben költözött Dorogra. Házasságából ekkor már három fiúgyermek született, Bertalan, Lajos valamint Domonkos. Egy évvel a család Nagydorogra költözése után megszületik Alice, ő az egyetlen a népes Széchényi családban, aki Nagydorogon született. Széchényi Sándor Tolna megye főispánja volt, ez idő alatt, és az ő támogatásával épült a Garay János Gimnázium vagy a Wosinsky Mór Múzeum. Sándor 1913-ban bekövetkezett halála után Domonkos örökli a Nagydorogi uradalmat, és 1945-ig meghatározó személyisége Nagydorog életének. Domonkos az 1944-es orosz bevonulás után elveszti teljes vagyonát. Kastélyát és javait elveszik, több helyre is költöztetik, ahol egy szobát biztosítanak számára. Nélkülözésben, megalázva éli le hátralévő életét. A mindennapi élelmet sokszor a falu lakói adakozással biztosítják számára, pedig fénykorában nagyon sok családnak Ő biztosított megélhetést. 1950. március 12-én halt meg, Nagydorogon a katolikus temetőben van eltemetve. Nagydorognak három pecsétje is ismert. A pecsét körirata vagy felirata az írástudó embereknek szólt. A feliraton a falu neve, statusa s esetleg a pecsét készítésének az évszáma volt feltüntetve. A lakosság számára kizárólag a pecsétképnek volt jelentősége. Ezen lerajzolva látták mindazt, ami saját falujukra volt jellemző. Az első pecsét felirata „DORUG*FALV*PECSÉTI 1701” - a pecsét közepén egy ekevasat ábrázoló rajz fedezhető fel. Ez a pecsétnyomó 1722-ben lett megújítva. 1846-ban egy újabb pecsétnyomója van a településnek. Az új pecséten körben „NAGY DOROG HELSÉGE PECSÉTJE” felirat olvasható, a pecsét közepén az évszám 1846 majd két ábra egy ekevas és 3 szálból búzakalász látható.