Mucsi története

A település területe már az őskorban is lakott helynek számított, a falu határában lévő Sánc-hegy a lengyeli kultúra egyik központja volt. Mucsi község neve személyi eredetű, első írásos említésekor Mulche alakban olvasható egy 1332-ben kelt iratban, 1403-ban Mulsche írásmóddal, később Muche, Mutsy, Mucse, Mutsi alakban is szerepel. A település német neve Mutsching. A hódoltság alatt sokáig lakott hely maradt, és csak a Rákóczi szabadságharc idején néptelenedett el tartósan. Ekkor lakatlan pusztaként említik. Sinzendorf gróf 1700. április 20-án lesz birtokosa Mucsinak, ő kezdeményezte a Rákóczi szabadságharc alatt lakatlanná váló falu újranépesítését. Egy 1720-ban kelt összeírás hat magyar és három szlovák családfő mellett egy német nevet is említ. Egy évvel később már 17 adófizetés alól felmentett német családfő szerepel az adóösszeírásban. Mercy gróf 1722. 04. 13-án vásárolja meg a birtokot és az akkor még pusztának számító Hőgyészt teszi meg az uradalom központjának. Mercy gróf idején kezdődik a Fulda környéki német ajkú családok tervszerű, nagyobb számú betelepítése. A lakosságszám gyorsan növekszik, 1745-ben 127 család élt Mucsiban 717 lélekkel. Mucsi kezdetben Tevel, később Závod filiája, de a lakosság számának emelkedése lehetővé tette, hogy önálló papot kérjenek. A kérést teljesítve 1745-ben Bayermann Jánost, Wirzburgi egyházmegyés papot helyezték Mucsiba. Az ő érdeme, hogy pontos anyakönyvi bejegyzéseket készített születésekről, házasságokról halálozásokról. Feljegyzéseiből kiderül, hogy erre az időszakra már a magyar és szlovák családok elköltöztek, csaknem teljes egészében a Fulda környékéről érkezett német telepesek lakják a falut. Az egyik fő megélhetési forrás a szőlőművelés volt. Ezt támasztja alá Mucsi első ismert pecsétje is, mely egy szőlőtőkét ábrázol két szőlőfürttel. Apponyi György 1773-ban megvásárolja a Hőgyészi uradalmat. Az Apponyi család meghatározó szerepet töltött be Mucsi fejlődésében. A falu lélekszáma az 1940. évi népszámláláskor volt a legnagyobb, ekkor 2299 fő élt a településen. A 20. század viharai Mucsit is érzékenyen érintették. Az első világháború után sokan elszegényedtek, és a kivándorlást választották a jobb megélhetés reményében. A legtöbben Amerikába mentek. A szorgalmas mucsiak ott is megállták a helyüket, és összetartó közösséget hoztak létre. Az Amerikából hazaküldött pénzből nagyjából 150 új lakóház épült a két világháború között. A korábbi egyszerű, tornácoszlop nélküli házakat sok helyen felváltotta a faoszlopos tornácú, díszes parasztház, az „amerikás ház”, ahogy a faluban nevezték ezeket az új épületeket. A II. világháború után a lakosságot csaknem teljes egészében kitelepítették. A kitelepítés 1946. május 31-én indult, és több lépcsőben 476 családot, 1733 főt kényszerítettek otthona elhagyására. Helyükre az ország más területeiről telepítettek be családokat. A nehéz megélhetés miatt az újonnan érkezők közül sokan elhagyták a falut, visszamentek korábbi lakhelyükre. Folyamatosan cserélődött a lakosság, ezekben az időkben 42 000 ember fordult meg a településen. A falu legismertebb szülöttei Hambuch Géza, aki főtitkára volt a Magyarországi Németek Országos Szövetségének, és Hambuch Vendel történész, kisebbségkutató.