Miszla története

Miszla a Tolnai Hegyhát egyik erdővel körülvett völgyében, szép természeti környezetben fekvő település. Területén már a történelem előtti időkben is megtelepedett az ember, a régészeti leletek arra utalnak, hogy a korai bronzkortól kezdve lakott hely volt. Honfoglalás kori sírokat is feltártak területén, így bizonyosra vehető, hogy Miszla ebben az időben is létező település. A középkorban a Simontornyai vár tartozéka. A települést 1324-ben említik először oklevelek Myzla néven, amikor Károly Róbert a Simontornyai várat tartozékaival így Miszlával együtt Henchfia János mesternek ajándékozta. Később Mysla, Misla, Wyzla, és Myza alakban előfordul a neve. A török uralomig gyarapodó település volt, a török hódoltság idején azonban megtört ez a fejlődés. Lakói a háborúk, fosztogatások elöl békésebb helyekre vándoroltak, így a török uralom végén már lakatlan helyként említik a feljegyzések. A török kiűzése után a Salomváry volt az első olyan nemesi család, akik jelentős változást hoztak a falu életében. Salomváry János Miszla telepítő birtokosa, aki 1713-1715 között tizenegy családot telepít be. Az első betelepülő családfők nevei is ismertek. A legtöbb környékbeli településektől eltérően nem német, hanem magyar ajkú családok voltak a betelepülők, de a vallásukat tekintve volt közöttük katolikus, református és evangélikus is. Szegény családok révén kizárólag partlakásokkal, barlanglakásokkal települt újra a falu. Ezek a lakások a meredek partfalba vájt üregek voltak, amelyek nyílásait ajtóval, ablakkal zárták el. Így volt kialakítva a lakótér, a konyha, az istálló, tyúkól, és minden más. A helységek egy része nem az udvar szinten volt, a partoldalba vájt lépcsőkön, párkányokon lehetett eljutni egyikből a másikba. A partlakások később is jellemzőek maradtak Miszlán, akkor is, amikor a gazdák már megengedhették maguknak, hogy házat építsenek. Salomváry János halála után özvegye, Zámory Magdolna Nemeskéri Kiss Sándorhoz (1697-1777) ment férjhez, így került Miszla a hozzá tartozó Bikád-pusztával együtt a Nemeskéri Kiss család birtokába. Kiss Sándornak Miszlán 50 egész telke, 111 fő telkes jobbágya, 9 fő házatlan zsellére és 128 fő házas zsellére volt, a teljes úrbéres földterület 1862 hold. Kiss Sándor testvérei Ignác és János is birtokosok lesznek Miszlán. János fia Nemeskéri Kiss Pál (1799-1863), aki a család legismertebb tagja. Császári és királyi kamarás, Fiume és a Tengermellék kormányzója 1837-1848 között, a főrendiház tagja. Csapó Dániel egyetlen leányát, Csapó Idát vette feleségül, aki 1847-ben óvodát, kisdedóvót alapított Miszlán, az elsők között az országban. Az óvoda épületét az 1920-as években lebontották, mert rossz állapotban került, helyére csak 1940-ben készült el az új óvodaépület, ami ma a helytörténeti gyűjteménynek ad helyet. A Nemeskéri Kiss család több tagja rendelkezett birtokkal Miszlán, de 1839-re valamennyi Miszlai gazdaságot megvásárolta Kiss Pál, aki így egyedüli birtokosa lett a falunak. Eleinte nem élt és gazdálkodott a birtokán, bérbe adta azt. Több kevesebb sikert hozó bérbeadást követően apósára, Csapó Dánielre bízta a birtokot, aki mintaszerűen kezelte, virágzó gazdaságot hozott létre. Az 1800-as években Miszla járási székhely volt főszolgabíróval. A mezővárosi rangot is elnyerte 1843-ban, és 1886-ig birtokolta ezt a címet. Nemeskéri Kiss Pál országos vásártartási jogot szerzett 1842-ben. A vásártartási jog, és annak bevétele a földesurat illette, de előnyös volt a település számára is. Miszlán január 8-án, április 13-án, augusztus 12-én és október 25-én voltak a vásárok.  Pál sírja a falu melletti Fenyvesnek nevezett erdőben van, kívánsága szerint ott helyezték végső nyugalomra, ahol a lova egyszer megbotlott. A birtokot unokaöccsére, Inkey Nándor báróra hagyta. Inkey Nándor nevéhez fűződik egy nagy teljesítményű hengermalom létesítése, amely nem csak Miszla életében volt jelentős előrelépés, de a környező községek számára is. A báró fia Imre, és annak gyermekei Lili és Imre voltak a falu utolsó nemesi birtokosai. Az Inkeyek kevés időt töltöttek a Miszlán. Dr. Lányi Márton 1931-ben vásárolta meg a birtok egy jelentős részét, az ő  tulajdonába került mindkét kastély a gazdasági épületekkel és a hengermalom is. Gyakran tartózkodtak Miszlán, lakóhelyük a belmajori kastély volt. A gazdálkodáshoz nem értett, a birtok irányítását intézőre bízta. Szintén az Inkeyektől vásárolt jelentős birtokot Dr. Martin József, aki Bikádon építette fel kastélyát. Nagy szakértelemmel irányította a birtokot. A gazdálkodásban elért eredményei, a falu fejlődése érdekében kifejtett fáradozásai elismeréseként 1940-ben Miszla díszpolgárává választották. Miszlán a katolikus és a református felekezet tartott fenn iskolát a 18. század első felétől, az evangélikus gyerekek a református iskolába jártak. Tavasztól őszig a munkára fogható korú gyerekek 80-90%-a nem járt iskolába, mert dolgozniuk kellett a család megélhetéséért. A lakosság lélekszáma az 1870-ben tartott népszámláláskor volt a legnagyobb, 1618 ember élt a faluban, ezt követően egyre apadt, jelenleg 271 fő. A Kapos-Koppány-menti falvak jellegzetes viselete a pille. Ez az egyedi fejdísz mindössze tizenhat településen, köztük Miszlán volt jellemző. A Kapos mentét női fejviselete alapján pillés vidéknek is nevezik.